Nemzetállamok helyett egyetlen digitális szuperállam?

Bruno Maçães, a Hudson Institute szenior kutatójának egyik legújabb tanulmánya kapcsán nehéz eldönteni, hogy az ember utópiát, vagy prognózist olvas. 

A történelem során a világ nagyhatalmai – Spanyolországtól kezdve Hollandián és Franciaországon át egészen Nagy Britanniáig – időről időre azzal szembesültek, hogy helyüket egy náluk jóval elevenebb rivális veszi át. Napjainkban sokan tartják úgy, hogy az Amerikai Egyesült Államok átadhatja helyét Kínának, megtéve utóbbit a világ szuperhatalmának – kezdi cikkét Bruno Maçães, a Hudson Institute szenior kutatója, Portugália korábbi Európa ügyi minisztere.

Mi van akkor, ha rosszul közelítjük meg a kérdést, és egy sokkal radikálisabb változás közepette élünk? Mi van akkor, ha a kortárs államok helyét egy újfajta „állam” készül átvenni, amely kormányformáját tekintve ugyanúgy különbözik a maiaktól, ahogyan a maiak különböznek az ősi birodalmaktól, primitív törzsektől? - teszi fel a kérdéseket a kutató.

Szerinte ugyanis a technológiai fejlődés a hatalom újabb és újabb forrásait hozza létre, és nem elrugaszkodott dolog egyfajta logikát is beleérteni a folyamatba. Vegyük például az adatok kérdését:

– érvel Maçães, aki továbblépve a közösség kérdésére jelzi, hogy a Facebook közösségi fórumként egymaga több embert képes integrálni, mint amelyre bármelyik mai társadalom egyáltalán képes lehet – Kínát és Indiát is ideértve. 

De feledkezzünk meg a fizetőeszköz kérdéséről sem – figyelmeztet a kutató: a Bitcoin egy újfajta, digitális fizetőeszköz, természetét tekintve a társadalomban a politikáltól decentralizált formában van jelen, és mentes mindenfajta politikai felügyelettől. S végezetül ott van a jog kérdése is: Maçães szerint az okoseszközök „okos szerződéseket” (úgy nevezett „smart contract”) feltételeznek, amelyek útján a különböző számítógépes programok emberi beavatkozás nélkül fejthetnek ki joghatást. Megjegyzésképpen: az okos szerződés 21. századi vívmánynak tekinthető, amely előre meghatározott feltételek megvalósulása esetén automatikusan teljesedésbe megy – biztosítékai pedig a különféle modern digitális technológiákból erednek.

Bruno Maçães e

Teszi ezt arra alapozva, hogy szerint igen nagy fokú hasonlóság mutatkozik a valódi állam funkciói, és azok között a funkciók között, amelyet a Facebook alapítója a számára ideális közösségi platformnak tulajdonít. 

„Amikor Mark Zuckerberg a Facebook kapcsán „szociális infrastruktúrát” emleget, fogalmilag nagyon közel áll ahhoz, amit mindannyian „államnak” nevezünk. Az állam teszi lehetővé ugyanis az emberi közösségek kialakulását; építi őket, szervezi őket, tagjait megtartja a közösség részeként élni. Zuckerberg olvasatában ugyanez a támogatást, a biztonság megteremtését, az információ továbbítását és az emberek elérését, integrálását jelenti.” - fogalmaz  Maçães.

Természetesen a Facebook – mivel földterülettel nem rendelkezhet, így területi igénnyel sem élhet – a globális társadalom létrehozását nem a fizikai valóságban, hanem a virtuális térben képzeli el. A fizikai kötöttségektől való elszakadás azonban lehetővé teszi számára, hogy ez az újfajta társadalmi rend a világon mindenki számára elérhető legyen.

Maçães figyelmét sem kerüli el a Facebook „természete”, amelyet akár „kettős életnek” is nevezhetünk: egyrészről egyértelműen azonosítható a fejlesztők részéről az a szándék, hogy egyfajta globális szervezetet hozzanak létre, a rendszerbe integrálva a világ népeit. Másrészről azonban mégiscsak egy a székhely szerinti országban bejegyzett gazdasági társaságról van szó, amelyet elvileg mind az illető állam jogszabályai, mind pedig a nemzetközi versenyszabályok kötnek. Bizonyára mindenki számára egyértelmű, hogy ezek a keretek nem teszik lehetővé azt a globális szerepet, amelyre a Facebook Maçães szerint egyébként pályázik.

A portugál kutató szerint a fenti problémára a kriptovaluták – általánosságban pedig a kriptoplatformok – jelenthetik a megoldást. 

A kriptovaluták (például a Bitcoin) és az azok hátteréül szolgáló „blockchain”-technológia bizonyára sokak számára ismerősen csenghet. Utóbbi esetében tulajdonképpen egy informatikai rendszerről beszélhetünk, amely egyfajta „közösségi főkönyvként” funkcionál a világhálón. Jellegzetessége, hogy a kriptovalutával végrehajtott tranzakcióinkkal ez az adatbázis automatikusan bővül, tartalma pedig elvileg kitörölhetetlen és hamisíthatatlan.

Maçães saját álláspontját e technológia működésében látja igazolódni. A blokchain-technológia ugyanis egyfajta globális infrastruktúrát feltételez, amelyben a hagyományos bankrendszerek esetében működő közvetítőszervek egyáltalán nem léteznek – de állami felügyelet sem. 

Ráadásul a blockchain-technológia nyomán immáron önálló vitarendezési mechanizmusok (szolgáltatások) is létrejöttek – például a Smart Justice, a Kleros vagy a Code Legit).

Ezek lényegében azonos „eljárásrend” szerint működnek:
1) a kriptovalutával végrehajtandó tranzakció legelején a vevő által rendelkezésre bocsátott összeget okos szerződés biztosítja;
2) ha a vevő a szolgáltatást megkapta, az eladó automatikusan megkapja a zárolt összeget;
3) ha vita merülne fel, egy online, véletlenszerűen kiválasztott zsűritagokból – a bíró kifejezés mellőzése szándékos – álló testület kerül felállításra; amely
4) többségi elven, rövid határidőn belül dönthet (nem köteles döntést hozni, de a döntőbizottság tagjai díjazást akkor kapnak, ha az ügy sikeresen lezárul).

Bruno Maçães, a Hudson Institute szenior kutatója tehát nem állít mást, mint hogy jelenleg épp a nemzetállamok alkonyát éljük: az internet olyannyira átszövi mindennapjainkat, hogy

Maçães Steven Johnson médiafilozófust felemlítve rögzíti, hogy az internetet alapjaiban formáló nyílt forráskódú protokollok megalkotói figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy egy közösséget, s nem pusztán egy gépezetet alkotnak.

Bruno Maçães utopisztikus tanulmánya teljes terjedelmében itt olvasható el.

Dobozi Gergely